Kínai nevek kiejtése és leírása

 Kínai nevek kiejtése és leírása

... avagy egy rettentően bonyolult tudományág, amiben nincs, és soha nem is lesz egyetértés.

Ez az írás azoknak szolgálhat új információval, akik sosem tanultak kínaiul. Ellenben, ha tanultál, és valami tévedést látsz, akkor szólj, mert a HSK3 után a HSK4 felé araszolva még sok hiányosságom van.

A vájt fülű sorozatnézőknek azonnal feltűnhet, hogy a kínai nevek és a feliratokban szereplő név-átírások nincsenek mindig szinkronban, és ennek több oka is van. Vegyük szépen sorra őket!

A nemzetközi átírás problémái

Az első, hogy Kínában nem latin betűkkel írnak, és nem a latin betűkkel is leírható hangkészletet használják, hanem annál valójában sokkal többet. Létezik ugyan egy nemzetközi szabályrendszer, a pinyin, de az is több sebből vérzik. Méghozzá azért, mert míg a japán írásjeleket, a Hepburn-átírást a japánok és egy lelkes külföldi csapat dolgozta ki, és épp ezért remekül érthető, addig a kínaiak pinyinjét a kínaiak alkották meg, akik soha nem tudtak latinbetűül. 

Nagyon dióhéjban emelem ki az átírási rendszer hiányosságait, mert egyrészt nem tudnék minden példát felsorolni, másrészt erről sok szakdolgozatot lehetne írni, de senkit nem szeretnék untatni vele.

Mivel a kínaiak csak tessék-lássék módon vették alapul azt, hogy eredetileg milyen hangot jelölnek a betűink (persze, azt is érdemes figyelembe venni, hogy melyik ország anyanyelvén mutatták meg nekik...), ezért rengeteg furcsaság van. 

A mássalhangzók között az X-et egy sziszegős S-nek ejtjük, az Y-t vagy J-nek, vagy sehogy, a ch-t és a q-t is különböző erősségű cs-nek, a zöngés hangok (pl. B, D) egyáltalán nem szerepelnek a kínai hangok között, ellenben a B és a P közötti különbség csak annyi, hogy mennyire nyomod meg azt a P-hangot - és ez a többi zöngés-zöngétlen mássalhangzópárra is vonatkozik. Az N alkalomadtán Ny-nyé válik, ellenben az M-mel nincs problémájuk.

A magánhangzók közül is vannak érdekességek. Itt is csak néhány példát hozok. A "liu" átírás eredetileg liou lett volna, de túl hosszúnak találták. Az I hangot az alapján ejtjük egy fura mély I-nek, hogy milyen betű áll előtte - ez inkább az Ü-re hasonlít. Az E-hang pedig alkalomadtán egy torokból induló Ö-re hasonlít.

És tegyük hozzá, hogy a kínai nyelv tónusai - aminek leírására alapvetően nem is alkalmas a billentyűzetünk - is befolyásolják, hogy hogyan is hangzik az adott név. Mi lehet, hogy összekeverjük a Melody of Golden Age-ből Shen Du főparancsnokot (ejtsd: Shěn Dù) és a White Cat Legendből Shendu városát (ejtsd: Shén dōu), de egy kínai fülnek nagyon egyértelmű a különbség.

Ez azonban leginkább megszokás kérdése. Ugyanúgy, ahogy annak idején megtanultunk írni-olvasni, most megtanulhatjuk a betűk új jelentéseit is. Persze, erre sincs feltétlenül szükség, mert létezik egy kevesek által használt módszer is, ami már a következő témakör.

A magyar átírás problémái

A kínai nevek magyar átírásával manapság már csak az újságírásban találkozni. A regények között a kultivátorkönyvek, de még Cixin Liu A háromtest-problémája is pinyinnel jött ki a magyar kiadásban. 

A magyar átírás megpróbálta a kínai hangokat a magyar kiejtéshez igazítani, amikor is abba a problémába ütközött a dolog, hogy a kínainak (továbbra is) több hangja van, mint a magyarnak. Éppen ezért lehetetlen fura betűtársítások nélkül átírni a nyelvet. Így lett az X-szből Hsz, ami továbbra is egy sziszegős S-hang. Mivel ezt az átírást még a kínai tanfolyamon sem tanultuk (valószínűleg egyetemen oktatják továbbra is), ezért tovább nem is elemezném. 

A sorozatokban három okból nem használjuk a magyar átírást. Az első, hogy a legtöbb feliratozó nem is ismeri, esetleg hallott róla, de nem tudná alkalmazni. A második, hogy minden idegen nyelvű felirat, amiből fordítani szoktunk, a pinyint használja, amit egyszerűen átmásolunk. A harmadik pedig, hogy ilyen környezetben már furcsán, vagy mondjuk ki: hülyén néz ki.

Az egybeírás vagy különírás problémája

Hogy egy nevet egybe vagy külön kell írni, azt a fordító dönti el. Bár vannak logikusan követhető szabályok, mert a kínai nevek is vezetéknévre és keresztnévre oszthatóak, de a probléma forrása egyértelműen az, hogy a kínai szövegek egyáltalán nem használnak szóközt. Vagyis nemhogy a neveket, de az egész mondatot egybeírják (most már szerencsére néhány mondatközi és mondatvégi írásjel ott is meghonosodott), de épp ezért még egy két írásjeles szó kellős közepén is tudnak minden jelölés nélkül sort törni. 

Én az angol feliratok egybe vagy különírását szoktam követni, és ahogy elnéztem, a többi fordító is hasonlóképpen kezeli ezt a kérdést.

A megszólítások problémái

És a kedvencem, avagy miért hangzik úgy a Yan Xing, hogy "Liuniang"? (megpróbáltam leírni hangzás alapján is, de félek a népharagtól, úgyhogy inkább kitöröltem.) Az előző fordítástechnikai posztomban kitértem rá, hogy hányféleképpen szokták megszólítani egymást a kínai kosztümös sorozatokban - és egyébként manapság is -, úgyhogy itt csak annyit jegyeznék meg, hogy van, amikor egy-egy megszólítás annyira idegenül hat bármilyen más nyelven (talán japánra, koreaira és a további távol-keleti nyelvekre le lehetne fordítani szépen), hogy inkább meg sem próbáljuk alkalmazni. 

A blogban megjelenő random képek AI-képgenerátortól származnak.