Megszólítások Kínában - történelmi és fantasy közegben

 A megszólítások sok távol-keleti nyelvben nagyon furcsák számunkra, és magyarra nagyon nehezen ültethetőek át. A sorozatok felirataiban mégis megpróbáljuk érzékeltetni, aztán vagy sikerül, vagy nem, de az biztos, hogy minden fordító számára hatalmas kihívást jelentenek ezek a nevek mögé biggyesztett szavacskák.

Az alábbiakban összeszedtem egy pár dolgot, amivel találkoztam, a teljesség igénye nélkül.

Azzal vezetném fel, hogy az angolhoz hasonlóan a kínaiban sincs igazán különbség a tegezés és a magázás között, ezt legfeljebb megszólítással érzékeltetik. Van ugyan egy kis különbség a "你" (ni) és a "您" (nin) között - az utóbbi a tisztelettudóbb -, de ezt képesek egy mondaton belül is keverni. És akárhogy is legyen, ez sem ragozás, lévén a kínaiban egyáltalán nincs ragozás, hanem csak megszólítás. Tovább nehezíti a dolgot ugyebár, hogy az angol fordítás alapján is teljesen meghatározhatatlanok ezek a viszonyok. Szóval az, hogy ki kit tegez vagy magáz, valójában a fordító döntése, aminek, ha hűek akarunk lenni a hangulathoz, még csak következetesnek sem kell lennie.

Apró személyes adalék: történelmi közegben, bármilyen misztikus is legyen, ódivatú tegezés-magázás viszonyt szeretek alkalmazni, ahol csak a közeli családtagok vagy nagyon egyenrangú emberek tegezik egymást, és a ranglétrán lefelé mindenkit tegez az illető, a ranglétrán felfelé viszont senki nem tegezi vissza az illetőt. Fantasy közegben viszont úgy teszek, mintha a magázás egyáltalán nem is létezne.

Házaspárok:

A férj és a feleség általában uramnak/férjuramnak és asszonyomnak szólítják egymást, de ez egy annyira elterjedt, kedveskedő és szívmelengető megszólítás, hogy valójában sokkal jobban működik magyarul a klasszikus "kedvesem", mint bármi más.

Családtagok:

- Egy gyerek az apját sokszor szólítja kedveskedve "apunak", vagy "apának", de ha hidegebb a kapcsolat, akkor az "atyám", "szülőatyám" sem lenne életidegen. Ugyanez igaz az anyákra is.

- Az anya/apa a gyermekét szinte mindig "fiamnak" vagy "lányomnak" szólítja, ritkán használja a teljes nevét.

- A testvéreket mindig - de minek! - aszerint szólítjuk meg, hogy hányadik gyerekként születtek. Ebből következett a magyarul teljesen értelmezhetetlen hatodik Yan kisasszony az Aranykor dallamában. Szóval van pl. "második nővérem", "hetedik öcsém", és társai. Na, ebből mi lesz a feliratban? Vagy "nővérem/bátyám", vagy egyszerűen a keresztneve. Engedjük el, jó?

- Mindig nagy a család, nagymama, nagypapa, unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik. Ezekre mind-mind van egy külön szó Kínában, és még azt is megkülönböztetik, hogy anyai vagy apai nagynéni, sógor, kutyafüle... szóval, ha a forgatókönyvíró úgy dönt, hogy a főszereplőjének kiirtották a családját gyerekkorában, akkor sem sírok.

Plusz: Kínában a történelmi időkben elterjedt volt, hogy a gyereknek kamaszkoráig csak amolyan bölcső-neve volt, és utána választott magának, vagy választottak neki rendes felnőtt, "udvari" nevet, amit hivatalosan is használt onnantól kezdve. Ez máig is előfordul, bár már nem ennyire hétköznapi. Szóval pl. az Untamedben ezért van az, hogy Wei Ying és Wei Wuxian ugyanaz a személy. Illetéktelenül pedig nagy udvariatlanság a gyerekkori nevet használni - Lan Wangji ezért is húzza fel magát a "Lan Zhan"-on.

Távolabbi "családtagok":

Munkatársak, klántársak, barátok, barátnők is mind testvérek. Legalábbis úgy szólítják egymást. Persze, vannak árnyalatok, van konkrét "klánnővér" kifejezés, de magyarra legegyszerűbben a "fivérem", "nővérem", és társaival ültethetők át. Máig is elterjedt, az egyik leghétköznapibb a "bátyám" 哥哥 (gege) megszólítást még bts-videókban is lehet hallani. Ez kedveskedő, de ugyanakkor tisztelettudó is a fiúk között. Ha egy lány szólítja így a barátját, az már a párkapcsolat kezdete.

Tiszteletteljes megszólítások:

- A legtisztelettudóbb dolog a rangján szólítani a feletteseket, vagy akár az idegeneket. Ha az illetőnek van egy jól fordítható rangja, akkor nincs is ezzel gond - én pl. Shen főparancsnokot nagyon élvezem -, de ennél hétköznapibb helyzetekben is sokszor hallani ilyesmit, pl. az utcai árusokat "főnöknek" szólítják. 

- A White Cat Legendben találtam egy mára már jóformán kiveszett megszólítást, ez a -ye volt, amit nagyjából "előttem járó, tudós öreg"-ként kellene értelmezni, de... hagyjuk is. Ugye?

- Valamint szinte mindig hozzáteszünk valamit az illető nevéhez. "uram", "hölgyem", "kiszasszony"... bár a hétköznapokban nálunk ezek már nagyon kikoptak, de történelmi közegben jól működnek.

- És ne is beszéljünk a különböző mesterekről, elöljárókról, tanárokról, tudósemberekről...

És akkor vannak nem tiszteletteljes megszólítások?

Hogyne! A lehető legnagyobb tiszteletlenség, ha mindenféle engedély nélkül, alig pár napos ismeretség után pusztán a keresztnevén, vagy a teljes nevén szólítasz valakit.

Van még valami, ami eszedbe jutott? Írd meg hozzászólásban!